Egy hétköznapi lány gondolatai
Rólam

27 éves, szerelmes, párkapcsolatban él, One Piece, The Oral Cigarettes, anime, manga, Japán, bak, romantikus, könyvmoly, álmodozó, szókimondó, őszinte, néha lusta, fansubber, No Sub No Life, szeret írni, kitartó, kíváncsi, hagyomány tisztelő, Karthago <3

Eddigi kinézeteim

 
Akiket olvasok

Jigokuu && Solemnis && Dienah && Ninaa && Anda && Shana && Aoleev && Lore && Álarcoshölgy && Orchiq && Szandi && Amy &&

 
Chat
 
Terveim

Bloggal kapcsolatban:

+ Dalok a múltamból
+ Könyv kritikák
+ Való világról írni
+ Top dolgaimat kivesézni

Magánélettel kapcsolatos:

+ Karthago koncertre menni
+ Kiolvasni a Harry Pottert
+ Tavasztól futni

 
Címkék

morzsa, személyes, írás, zene, játék, kritika, figura, komoly, film, anime, hétköznapok,

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Látogatóim
Indulás: 2016-09-19
 

CSS Codes

Fő gondolatok

16. bejegyzés

Milyen világban élünk? Mostanában igen érdekes és elborult videókkal találkozhattam, amiknek hatására ez a kérdés újra megfogant a fejemben. Borzalmas belegondolni, hogy milyen sötét is lehet az emberi gonoszság. Sokak gondolataiban mi játszódhat le. Vagy mi van azokkal, akik ölnek? Mire gondolnak közben, miért teszik? Számomra ezek olyan kérdések, amikre nem tudnék válaszolni. Kicsit kitérnék személyemre és a velem született képességemre, amiről nagyon kevés embernek beszéltem és nem véletlenül! Vannak olyan személyek, akik ezt nem hiszik el és legyintenek, majd idiótának, vagy hülyének neveznek. Már kicsi koromban tudtam, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek, valamiért mindig egyedül voltam. De nem is ez a lényeg. Szóval gyerekkoromban éreztem valamit, amit akkor még nem is tudtam, hogy mi, de nem tetszett, hiszen nem jó érzések voltak. Persze egy gyerek nem ilyenekkel foglalkozik, de számtalan furcsa dolog vett körbe, amik nem hagytak el, csak valamelyest megkoptak. Az első ilyen az érzékelés, vagy érzékenység, ami nem a lelki világomra jellemző, hiszen erős akaratú vagyok és nehezen lehet összetörni :D Szóval, érzékenység, ami arra utal, hogy képes vagyok érezni a szellemek jelenlétét. Ijesztő lehet, de nem az :D Érdekes, hogy képesek vagyunk félni az ismeretlentől, pedig sokszor a saját fajunktól kell rettegni. Persze nem azt akarom kiemelni, hogy mindenki zárkózzon be a négy fal közé egy fegyverrel kezében, hogy mikor tör rá valaki. Felesleges olyantól félni, amit nem lehet megfogni, főleg, ha egykoron élt szerettünk van mellettünk, mint szellem. Sosem bántana, nem is tudna. A híres kopogó szellemekről nem írnék semmit^^ Amúgy sem szellemes bejegyzést szeretnék. Szóval ez az egyik, úgymond "képességem", a másik kicsit kellemetlenebb, de hozzám tartozik, hogy eseményeket érzek meg. Nem konkrétan értem, hogy a szomszédnál felgyullad valami, hanem másképpen. Egy példa: 2016-ba lépünk át, megszólal a himnusz és elfog egy kellemetlen érzés, ami azt hozta elő bennem, hogy kemény év lesz az emberek számára. És persze a bevándorlókkal ez be is igazolódott, teszem hozzá, hogy sajnos! Európa kapott hideget, elég keményen. Azért örülhetünk, hogy mi megúsztuk, már amit a hírekből le lehetett következtetni, bár nem nézek híradást, mert csak félelem keltés megy benne, nem is kevés. Igazából szeretnék egy olyan bejegyzést írni, melyben a valós világunkról szólna, csak nem tudom, hogy vevő lenne-e rá valaki...?

Címkék: komoly
2017.02.08. 18:42, Fiola

15. bejegyzés

Ritkán élek át mozgalmas napokat, de az biztos, hogy a mai igazán izgalmakkal bövített volt. Kezdésnek elfeledkeztem, hogy a munkás buszom hamarabb indul onnan, ahol lakom, így sikeresen elment az orrom előtt, majd egy másik járat is elszáguldozott előttem. Maradt a távolsági járatos busz, amire egy órát kellett várnom. A jó része a dolgoknak, hogy nem egyedül voltam, hanem egyik munkatársammal, aki fizette a jegyemet. Így tartozom neki azzal az összeggel. A buszra felszállva eléggé nyugtalan voltam, de ki ne lenne az, aki késik? 7 óra környékén értem be és onnantól kapkodtam kissé. Semmi sem jött össze, ki esett a kezemből minden... Szóval igen, izgalmas és mozgalmas nap az ilyen. Ráadásul, amikor felszálltam a buszra, ami haza szokott hozni, el sem akart indulni, ki tudja, hogy miért. A másik busz sofőre rendes volt, mert pár embert áthívott. Mondanom sem kell, hogy átmentem én is, hiszen egy ilyen tré nap után, minél hamarabb itthon akartam tudni magam. Soha többet ilyet! A mai nap tanulsága számomra az, hogy időben induljak el, akárhova is megyek. Ehhez pedig hűen akarom magam tartani. Ezt a kis akciót leszámítva, egész gyorsan el telt a nap és pihenek jelenleg. Lehet játszom egy kicsit valamivel, vagy megyek narancsot enni :D Valamiért eléggé fáradtnak érzem magam, pedig nem dolgoztam magam halálra. Nem rajongok a korán kelésért és ez meg is látszik, ahogy telnek a délutánjaim itthon. Konkrétan haza jövök, eszek, kicsit kikapcsolódom, a párommal vagyok és alvás, majd kelés korán. Unalmas tud lenni, nem is kicsit. Viszont nem vagyok a panaszkodások híve, így be is fejezem.

Címkék: hétköznapok
2017.02.06. 18:04, Fiola

14. bejegyzés

Nem sok anime opening van, amit szeretek és végtelenszer tudom meghallgatni, de most ezeket szeretném bemutatni. Persze a rövidebb változatában mindegyiket, ahogy az anime részek elején lehet látni.

Címkék: anime zene
2017.02.03. 10:42, Fiola

13. bejegyzés

Arra gondoltam, hogy írok pár olyan dologról, amik érdekelnek, esetleg szeretném megvalósítani a jövőben, vagy csak álmodozom a megvalósításáról. Nem sok ilyen van, de valamiért ki kívánkozik belőlem. Kicsit részletesebben szeretnék kifejteni mindent, talán sikerül is.
Ha tetoválásom lenne, mindenképpen olyan mintát szeretnék, amit sosem bánnék meg és büszkén viselném magamon. Régebben sokat gondolkodtam, hogy csináltassak-e vagy sem. Természetesen amellett maradtam, hogy nincs szükségem rá, mert felesleges lenne és ráadásul semmi ötletem sem volt, hogy milyen is legyen. Az elmúlt időszakban viszont van egy, ami szép lassan hozzá nőtt a szívemhez és el is tudnám képzelni magamon. Hogy bánnám-e? Azt nem tudom, de ha ez a minta lenne, nem hiszem, hogy jajgatnék utána. Talán megvalósítom, jelenleg még nem tudom.
Megtanulni hegedülni. Ez amolyan elképzelés, amiből tudom, hogy nem lesz semmi sem, de jó eljátszani a gondolattal, hogy ezen a hangszeren játszom. Számomra ez a hangszerek legjobbja és szeretem, ha valaki játszik rajta én pedig élvezhetem a hangját. A legnagyobb vágyam, hogy egy profi zenészt lássak, aki ezen a hangszeren játszik és itt nem épp Mága Zoltánra gondolok. Ne értse félre senki, mert tehetséges, de egy külföldi jobb tud lenni, bár szerintem ez gyakorlás kérdése.
Mangát alkotni. Na igen, a rajz tudásom nem igazán jó, de az írásban nem érzem magam rossznak, így szép is lenne, ha találnék egy olyan személyt, aki rajzolna én pedig a történetről gondoskodnék. Vannak nagyon tehetséges fiatalok nálunk, akik büszkék lehetnek a rajztudásukra, de nem hiszem, hogy bármelyik is arra vágyna, amire én is. Plusz nem kevés idő lenne egy manga fejezetet megalkotni, hogy még jó is legyen. Ezzel is úgy vagyok, mint a hegedüléssel, csak álom marad.
Könyvet írni. Na ebben az motivál, hogy ha sokan elolvasnak egy szürke 50 árnyalatát, akkor az én történetemet miért nem. Pontosabban, azt is sokan olvashatnák, ha ez a szutyok sokak nyálát csapolta meg, akkor az enyém sem lenne rosszabb. Bár nem óhajtok kitérni a könyvre, hiszen nincs kedvem hozzá, hogy hosszú sorokon keresztül negatívan írjak bármiről is. Ezt már nem érzem megvalósíthatatlannak, persze nem lenne könnyű menet sem, de azért el lehet érni, ha nagyon törekszem érte. A lényeg az, hogy egy olyan történetet kellene írni, ami valamilyen szinten egyedi és még izgalmas is. Lehet benne szexualitás, de ne abból álljon az egész, valamint nem igazán jó, ha egy beteg ember van a középpontban. És még sokaknak ez a romantikus...
Nos, ez lenne az a pár dolog. Nem sok, de ezekről álmodozom és jó dolog tud lenni. A tetováláson nagyon agyalok, ki tudja, talán hamarosan arról posztolok :D Érdekes lenne mondjuk. Majd a jövő eldönti ^^

Címkék: személyes
2017.01.31. 18:53, Fiola

12. bejegyzés

A filmekről szeretnék írni, persze nem általánosságban, hanem a kedvenceimet mutatnám be, inkább a saját véleményemmel, lehetőség szerint úgy, hogy nem árulom el a befejezést. Bőven elég, ha sokszor magamnak lövöm el a poént (bár ez a One Piece esetében igaz)
Kegyenc fegyenc: Rob Schneider van a főszerepben, aki csalásért, börtönbüntetést kap, ami számára igen rossz hír, hiszen nem akar áldozat lenni. A börtönt sajnos nem ússza meg, így le kell töltenie azt az időt, amit szántak neki. De nem szeretné, ha megerőszakolnák, így edzeni kezd egy furcsa alaknak köszönhetően, aki nem bánik vele kesztyűs kézzel, ráadásul sokat dohányzik. Minderre fél éve van, így minden egyes nap számít. Mire elérkezik az idő, igazán keménnyé válik és magabiztosan megy be a börtönbe. Első, amit mindenképp meg kell tennie, hogy a legkeményebb fazont kiüti, ami nem megy nehezen. Emellett persze más dolgok is várnak rá, és egy nagyobb döntés is.
Szeretem ezt a filmet és már nem egyszer láttam. Igazán tetszik, ahogy keménykedik Rob benne, valahogy jól áll neki és menő is *-* Lehet rajta nevetni is, ami nem utolsó szempont, illetve külön öröm számomra, hogy Adam Sandler még csak említve sincs. Bár Rob egyik filmje, említés formájában hallható (szeretem az ilyesfajta utalásokat). Könnyen elképzelhető, hogy a jövőben megnézem párszor, hiszen számomra megunhatatlan.
A feláldozhatók: Az összes részéért oda és vissza vagyok, így külön-külön nem írnék a tartalmáról. A lényege tulajdonképpen, hogy a csapat kap küldetéseket, amiket teljesítenek is. Harcolniuk kell, így belevágnak, akármilyen akadállyal találják szembe magukat. Tele van nagy nevekkel, rengeteg filmes utalással, ami poénossá tesz néhány jelenetet. Robbantásokból sincs hiány és töménytelen akció, ami belefér. Úgy gondolom, hogy idősebbek a színészek, de tudják hozni azt, amit el lehet tőlük várni, vagy még többet is. Engem teljesen lenyűgöztek, nem csak ők, hanem az egész film, mind a 3 rész zseniális a számomra. Bármikor újranézem, így lehet, hogy sort kerítek erre. Azt még hozzáteszem, hogy a robbanások mellett, van bőven lövöldözés is és Sylvester Stallone igazán jól alakít benne.
Bocsánat, hogy szeretlek: vagy eredeti nyelvén - Perdona si te llamo amor, ami egy romantikus film és a perverz vágyaim egyikét veszi alapul, mintha csak nekem készítették volna. A történetben Alex feleségül kéri barátnőjét, aki másnap lelép úgy, hogy semmit sem mond. Alex teljesen magába roskad, így elmegy egy olyan helyre, ahol egymagában lehet. Persze nem rostokol ott annyi időt, hiszen a munkája várja. Reklámozással foglalkozik. Egyik reggel, amikor kocsijába ül és uton van, egy motoros lány kerül elé, akit elüt, persze sérülések nélkül megússzák a dolgot, Niki viszont beviteti az iskolába magát a férfivel. Persze ez még semmi, ugyanis megtetszik neki Alex és elhatározza, hogy megbolondítja a férfit, aki viszonylag hamar viszonozza a nála jóval fiatalabb lány érzéseit.
Teljesen belopta magát a szívembe és a romantikus műfajban nálam a dobogó legfelső csúcsán csücsül. Lehet, hogy szirupos, de létezhet olyan szerelem, mint ami ebben a filmben van. Van benne olyan jelenet is, amin sírni lehet, de aztán hamar elmúlik ez az érzés. A perverz vágyaim egyikét, pedig úgy értettem, hogy mindig is érdekesnek találtam az idősebb férfi, fiatalabb lány felállást.

Címkék: film
2017.01.31. 13:44, Fiola
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |